asztalos zsolt blogja

Néha nincsenek szavak, vagy okos idézetek arra, hogy az ember pontosan leírja, mi történt aznap. Van úgy, hogy egy nap egyszerűen csak véget ér.

Vannak pillanatok, amikor már csak Istenben bízhatunk...

Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni, jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited.

A rossz hír letaglóz, de aztán továbblépünk. A remény viszont megbénít.

„Tán gyilkos van itt? Nem. Dehogynem: én. / Hát futni! Magamtól? Van okom erre: / Különben bosszút állok. Magamon? / Szeretem magamat. Miért? Talán / A jóért, amit én tettem magammal? / Nem, sajnos nem. Gyűlölöm magamat / Minden elkövetett gaztettemért. / Gazember vagyok. Nem, nem! Hazudok. / Kérkedj, bolond! – Ne hízelegj, bolond!”

Böjte Csaba adventi levele mindannyiunkban ott rejtező érzéseket fogalmaz meg 2011. Karácsonyára készülve:

"....Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk,
hogy a részigazságoknál fontosabb az élet....."

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen

Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek,
jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok
által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó
emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És
itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya
alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket
reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt
hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán
önti a televízió, a megannyi honlap.

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen,
méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé.

Megáll, és hosszan néz. Testemben hatalmas félelem remeg. Csak le ne
borulj sírva előttünk, Istenünk!

Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel,
hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy
jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között.

Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt
diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét
fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk,
boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás
nyelvét, vágyát, álmait?

Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél
több jót! Mint a gyermekek, veszekszünk ócska babarongyokon, és észre
sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez
a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy
lehetünk ilyen vakok?

Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotló a
csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod
könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk
csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk
megvan. A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret
nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat,
tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy
egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor
és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot.

És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te
szent akaratodból. Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba
fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. És
ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó orvosaid
vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön, és árnyékával enyhet adjon
családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak
választ az évezredek alatt? Lassan, de biztosan hajtjuk uralmunk alá a
Földet, ahogyan te kérted, Istenünk a teremtés hajnalán, még a
bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk,
hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.

A gonosz kacag.  Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből
kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz
előtte, mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt,
jachtot - de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel,
dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz
felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?

Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod
világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb,
testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.

Itt állsz, Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk.

Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek,
hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk.

Ajándékozd meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép
Karácsonnyal. Istentől áldott adventi megtérést, szent időt kívánok.
.
Szeretettel: Csaba testvér

Hihetetlenül sokat adhat egy koncert , ahol érezni az összetartozás fontosságát... Súlyos gondolatok...

Mennyit ér?

http://www.youtube.com/watch?v=TPUcnlN_Clo

"Semmilyen emberkék magyaráznak..."

Egyetlen..

http://www.youtube.com/watch?v=V_y5_QTudLI&feature=related

Egy vérből valók vagyunk...

http://www.youtube.com/watch?v=HLs1grse7Nw&feature=related

Gondolatok, egy felfordult életben...

http://www.youtube.com/watch?v=e0mBRFBIVpg

Az írás nemcsak egy gondolat kifejezése, hanem az eltöprengés minden egyes szó jelentésén. (Paulo Coelho) 

Nyomhagyás... egy jel magunkról, az én megjelenése a papíron...

Egy bölényes rajz a spanyol Altamira barlang falán... Alkuin latin kisbetűi Nagy Károly udvarában... a papírra vetés, és Gutenberg nyomtatott könyve... s végül a virtuális világ térhódítása...

Az USA 42 államában már nem oktatnak folyóírást az iskolában, a gyerekek a tízujjas gépelést tanulják...

Az igazi írás mindig, s ma is abból származik, hogy valaki, akinek valami roppant nagy fájdalma van: ki akarja ezt kiáltani, hogy megkönnyebbüljön tőle... Szépen megírni csak azt lehet, ami fáj. (Móricz Zsigmond)

Ha küzdesz veszíthetsz, ha nem küzdesz, veszítettél...

A sértődékenység az ostoba emberek legjellemzőbb tulajdonsága. Egy okos ember sohasem sértődik meg, mert ha nála műveltebb bírálja, örül neki, hogy tanulhat tőle, a buta ember sértéseit pedig nem veszi magára...

Az az ember, aki az apró, finom, pici jelekre nem figyel oda, és arra, hogy a másik milyen gesztusokat tesz felé, az éppúgy nem fogja észrevenni, kik azok, akik megérdemlik az őszinteségét, mint ahogy azt sem, ha figyelmeztető jelzést kap az élettől, és nem fog tudni változtatni. (Csernus Imre)

MI az, ami fontos az életben? Titkok és hazugságok...

A tévedés is fontos. A csalódás is fontos. A kiábrándulás is. A találkozás is fontos, de az elválás is. Fontos a boldogság és a boldogtalanság. A közöny és a szenvedély is fontos. Az árulás is és a bűnbánat is. Fontos az egyedüllét gyötrelme és a kapcsolatok elviselhetetlensége. Az elhagyás és a visszatérés. Fontos a hűség és, sajnos, a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos. Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Mindent át kell élnünk. Csak akkor lehetünk valóban egymáséi, ha már minden álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot levetettünk magunkról. (Müller Péter)

Van úgy az ember,
hogy álmodozni vágyik,
mégsem jut messzebb:
- riasztó úton - csak a valóságig.
Van úgy az ember,
hogy bár szólani vágyik,
mégsem jut messzebb:
- tétova úton - csak a hallgatásig.
Van úgy az ember,
hogy bátorságra vágyik,
mégsem jut messzebb:
- bénító úton - a megalkuvásig.
Van úgy az ember,
őszinteségre vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ösvényes úton - csak a hazugságig.
Van úgy az ember,
hogy építeni vágyik,
mégsem jut messzebb:
- vak-sötét úton - csak a rombolásig.
Van úgy az ember,
hogy bár szállani vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ingoványon - az elnyelő mocsárig.
Van úgy az ember,
hogy az Összhangra vágyik,
mégsem jut messzebb:
- veszejtő úton - lelke káoszáig...
Bizony, van úgy az ember:
otthagyná gőgös, 'koronás' helyét;
sóváran nézi buksi kutyájának
lélek-gyémántként csillogó szemét:
és sírva simogatja
egy őzgidácska ártatlan fejét:
Ám úgy is van az ember,
haragra, bosszúra készül előre,
de egy kedves hang csendül, -
és szelíd barátság sarjad belőle.
És úgy is van az ember,
hogy balsorsára készül már előre,
de egy tiszta fény villan, -
s búvó remény, öröm sarjad belőle:
Mert úgy is van az ember
- sorsáért bármily balszerencsét átkoz -;
egy kéz, egy mosoly segítő áldást hoz,
és mégis eljut, eljut önmagához,
- kalandos úton - legjobb Önmagához

Egy hét Zsirán... messze a város zajától... barátok között... Egy hely, egy közösség, ahol még érték a hit, a hazaszeretet, a barátság... És ahol jelen van Wass Albert gondolatisága:

"A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek."

"A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga."

"Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben - kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való."

"A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik."

Hát igen, az ember annyi mindenre gondol életében, csak arra nem, ami fontos...